Somoskő vára
Közvetlenül Somoskő település felett, már az I. világháborút követően „stratégiai okok miatt” itt meghúzott államhatár szlovák oldalán, egy 490 m magas bazalthegy csúcsán emelkednek az egyik leglátványosabb – ugyan nem annyira a középkor, mint a 16. század emlékét őrző – nógrádi vár jelentős, részben helyreállított romjai. A Šiatorská Bukovinka településhez tartozó, de szlovák területről csak gyalogosan megközelíthető erősség ma szabadon látogatható Magyarország felől is.
A szabálytalan háromszög-alaprajzú vár mai megjelenését a két déli sarkán emelt hatalmas, köríves alaprajzú, több sorban lőrésekkel áttört falú ágyútornyok határozzák meg, közülük a nyugati tetőzetet is kapott 1980 körül. Egy harmadik, alacsonyabb falakkal ránk maradt kerek torony az északkeleten nyíló kapu védelmét szolgálta, de előtte még egy további, talán sokszögű, előretolt védőmű maradványai is megfigyelhetőek. Úgy a déli, mint az északi oldalon az ágyútornyokat összekötő – s így egy jól végiggondolt védelmi rendszert alkotó – egykor többszintes, kifelé lőrésekkel épített, boltozott kazamatafolyosók jelentős részei láthatóak. A szabálytalan téglalap-alaprajzú várudvar északi oldalán egy két szakaszra tagolódó egykori épületszárny pinceszintje található, keleten a kaput is magába foglaló további épület, jelentős gótikus jellegű nyílásmaradványokkal. A legmeredekebb keleti oldalon egy további, egykor boltozott épületrész húzódik.
A várat – hasonlóan a szélesebb környék legtöbb erősségéhez – a Kacsics nemzetség tagjai, valószínűleg Péter fiai, Leusták és Jákó építtethették 1300 körül. Mivel ezután Csák Máté oligarcha pártjára álltak, 1320 körül I. Károly király elkobozta tőlük és 1323-ban hozzá hű távoli rokonuknak, Szécsényi Tamásnak adományozta. Leszármazottai birtokolták egészen a család kihaltáig. 1460-tól a Losonci és a guthi Országh család tulajdonában volt, majd 1480-tól csak az előbbiek rendelkeztek a várral. Miután 1552–54-ben a török az összes környező várat elfoglalta, a Losonciak jelentősen megerősítették, de ennek ellenére 1576-ban oszmán kézre került. 1593-ban Pálfi Miklós és Tiefenbach Kristóf csapatai foglalták vissza, később még szerepet játszott Bocskai, majd Bethlen hadjáratai során, sőt még a Rákóczi-szabadságharc idején is. A 18. században dőlt romba. A 20. században itt végzett, befejezetlenül maradt helyreállítási munkák nem mindenben tekinthetők korszerűnek, de kétségkívül megakadályozták a falak további pusztulását. Sajnos ehhez nem kapcsolódtak rendszeres régészeti feltárások sem, és számos eredeti részletet is elbontottak.
Mindezek miatt ma még csak részben ismert a vár építéstörténete. Az Árpád-kor végén emelt nemesi vár a kisméretű hegyplatót foglalta el, s fontos része lehetett az északi lakóépület. Bejárata minden bizonnyal kezdettől fogva északkeleten nyílhatott, ezt később – valószínűleg a 15. században – belefoglalták egy újabb, keleti palotaszárnyba. Ágyútornyos nagy kiépítése a Temesvár védelmében 1552-ben elesett Losonci Istvánhoz köthető, valószínűleg az ő címerét ábrázolja a vár alatt, a magyar területen álló Petőfi-kunyhóban őrzött kőfaragvány, amely bizonyára a vár kapuját díszítette.
Placek, Miroslav– Bóna, Martin: Encyklopédia slovenských hradov. Praha–Bratislava, 2007. 296–298.