Szanda vára

A Cserhát délnyugati lezárását alkotó kettős andezithegy keleti, 528 m magas csúcsán emelkednek a vár szerény maradványai, az 1968-ban elbányászott magasabb nyugati csúcson, a Péter-hegyen állt, fallal–toronnyal övezett templom már csak régészeti dokumentációkból ismert.

A Várhegy keskeny sziklagerincén egy közel 40×60 m-es kiterjedésű, szabálytalan téglalap-alaprajzú erősség maradványait találjuk. Északnyugati sarkán egy hasáb alakú torony 6–7 m magas falai állnak. Tőle délre egy alacsonyabb sziklalépcsőt foglalt el a vastag fallal lezárt középső vár, itt alakították ki a részben sziklába vésett kerek ciszternát, hasonlóan a keleten megfigyelhető gazdasági épületekhez. Viszonylag jól kivehető a keleti részen az L-alakú várfal vonala. Délnyugaton egy kaputoronyra utalnak az alacsonyabb falak, s a vármaghoz annak tengelyében nyugatról egy vastag falú, félköríves ágyútorony csonkja kapcsolódik. Előtte egy kisebb sziklatömb emelkedik, rajta egykori faépítményekre utaló befaragások.

Bár bizonyos szandai nemesek már a 13. század második felének okleveleiben is feltűnnek, s az 1307-ből ismert, magukat a Fogacs-birtokról nevező nemesek is felmerültek a vár építtetőiként, maga az erősség már királyi várként jelenik meg az 1330-as évektől, mint a nógrádi ispán hatalmának egyik bázisa. 1387-től többször is eladományozza az uralkodó, majd az 1410-es évektől a mindenkori királyné várainak egyike. 1439 után gyakran változtak birtokosai, de végül zágorhidi Tárnok Benedeké lett, aki a század közepén itt is lakott. 1459-ben a husziták kezén volt, majd rövid időre az esztergomi érsek, utána Kollár Péter és 1473-tól a Báthoriak vára. A török talán már 1544-ben elfoglalta, majd a 15 éves háború hadjáratainak köszönhetően került vissza keresztény kézre. Hamarosan felhagyhatták, további sorsa nem ismert.

Az 1969–70-ben itt végzett – egy végül máig meg nem valósult konzerválást előkészítő – feltárások csak az erősség kis részére terjedtek ki, így az 1300 körül – már csak méretei miatt is – bizonyára magánvárként emelt erősség korai formájáról erősen korlátozottak ismereteink. Valószínűleg már ekkor állt a felső és a középső vár a toronnyal – ennek egy korábbi, kerek alaprajzú előzménye ma még nem igazolható –, talán a ciszterna és a délnyugati kapuépítmény is. A régészeti leletek jelentősebb késő középkori építkezéseket is valószínűsítenek, talán ekkor épült ki a vár déli része. Már a 16. századi, 1526 és 1544 közötti erődítési munkáknak köszönhető a nyugati ágyútorony és talán az előtte kialakított elővédmű. A felsővárban ekkor gerendavázas házak is álltak. Pontosabb építéstörténete csak további feltárásokkal tisztázható.

Nováki Gyula–Feld István–Guba Szilvia–Mordovin Maxim–Sárközy Sebestyén: Nógrád megye várai az őskortól a kuruc korig. Budapest–Salgótarján, 2017. 72–75.